Miért van ez a blog?

Miért van ez a blog?

Sokáig gondolkodtam azon, hogy szükség van-e még egy újabb felületre,
még egy újabb hangra ebben a sokszor zajos térben.

Végül azért született meg ez a blog, mert egyre gyakrabban találkozom ugyanazzal az érzéssel pedagógusoknál, tanároknál, segítő szakembereknél – és magamban is.

Az érzéssel, hogy jó lenne néha lassabban gondolkodni.
Nem megoldani. Nem fejleszteni. Csak megérkezni egy gondolathoz, egy kérdéshez, egy pillanathoz.

Ez a blog ennek ad teret.

Nem kész válaszok helye

Sokkal inkább azokat a kérdéseket, megfigyeléseket és tapasztalatokat szeretném megosztani,

amelyek a tanári, tréneri, coachi munkám során újra és újra előkerülnek.

Olyan gondolatokat, amelyek:

• megállítanak egy pillanatra,

• segítenek tisztábban látni,

• vagy csak azt üzenik: nem vagy egyedül ezzel.

Pedagógusoknak – de nem csak pedagógusokról

Bár a munkám nagy része a pedagógiához kapcsolódik, ez a blog nem kizárólag szakmáról szól.

Hanem az emberről, aki a szerep mögött van. 

Arról, aki figyel, tart, kísér – és közben sokszor maga is elfárad.

Arról, aki szeretne jól jelen lenni,
de nem mindig tudja, hogyan fér bele ebbe saját maga is.

A tempó szándékosan lassú

Ez nem egy rendszeresen frissülő, pörgős blog lesz. És ez így van jól.

A bejegyzések akkor születnek meg, amikor van mögöttük valódi tapasztalat, kérdés vagy felismerés. Lehet, hogy ritkábban – de mindig szándékkal.

Ha egy-egy szöveg megérint, nyugodtan vidd magaddal.
Ha most nem szól Hozzád, az is rendben van.

Egy meghívás

Ez a blog nem kér tőled aktivitást. Nem vár reakciót, megfejtést vagy választ.

Csak annyit, hogy ha jól esik, megállj itt egy pillanatra.

Ha egy gondolat elkísér a napodban, már betöltötte a szerepét.

Szeretettel,

Ági

Mágnes Tanoda